<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mindenki másképp egyforma</provider_name><provider_url>https://mindenkimaskeppegyforma.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Demeter Edina</author_name><author_url>https://mindenkimaskeppegyforma.cafeblog.hu/author/demeteredinafreemail-hu/</author_url><title>A VISKÓ</title><html>&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://mindenkimaskeppegyforma.cafeblog.hu/files/2010/07/viskó.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://mindenkimaskeppegyforma.cafeblog.hu/files/2010/07/viskó.jpg&quot; height=&quot;320&quot; width=&quot;206&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;span&gt;Ha szeretnél egy alapjaiban más és elgondolkoztató regényt olvasni, akkor ajánlom a VISKÓ c.könyv elolvasását. Nem szeretem a tipikus sikerkönyveket, amikor &quot;valakik&quot; kikiáltanak egy regényről, hogy az egy alapkönyv, anélkül nem is lehet élni, sőt ha nem olvastad, akkor....&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;De ez tényleg...New York Times Bestseller ide vagy oda, ez számomra olyan alapkönyv lett, mint Dan Millman - A békés harcos útja.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Alapjaiban megváltoztatja, vagy meg nem is, de elgondolkodtatja az embert Isten létezéséről, s annak mibenlétéről, a világhoz, az emberhez való viszonyáról.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Én világéletemben azt hittem egyedül vagyok Istenhez (vagy hívd Allahnak, Buddha-nak..mindegy - ki miben hisz, ki minek hívja) való viszonyulásommal, vagy legalábbis csak én gondolkozom így. Gyermekkoromban megkereszteltek, református vagyok. Soha nem jártunk kötelezőszerűen, &quot;rítusszerűen&quot; vasárnaponként templomba, s ezért hálás is vagyok szüleimnek. De a mai napig imával fekszem le, s hiszem, hogy létezik. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;DE! Nagyon ellen vagyok a hivalkodó, magamutogató egyházaknak, akik külsőségekben mérik a hitet. A hit bennünk van, nem a magamutogatásban, nem abban, hogy ünnepek alkalmából kiöltözünk és elmegyünk a templomba. Ez mind csak külcsín, látszat, nincs benne mélység, tartalom, csak a külvilág felé egy magamutogatás.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Nem beszélve a napjainkban zajló botránysorozatról - pedofília és sorolhatnám, akkor miről is beszélünk, ezek az emberek, akikhez nyugodt szívvel engedték el a szülők a gyerekeiket, ők a megrontói &quot;Isten gyermekeinek&quot;, pont ők, akik papolnak valamiről, de fogalmuk sincs miről...s természetesen tisztelet a kivételnek.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Nem hiszek a látszat hitben, mindenkinek magában kell rendbe tenni a gondolatait, lelkét, hogy este nyugodtan tudja álomra hajtani a fejét, vagy nyugodt szívvel tudjon a tükörbe nézni. Önmaga miatt. Bennünk van, bennünk él, ki hisz benne, ki nem, mindenkinek szíve joga.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Én hiszem, hogy csak így lehet. Minden felszínt, külcsínt lecsupaszítva, csak a maga természetében, jóságában.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Mert nincsenek látszatimák, látszathitek, az az ember önmaga ellen van. Nem segíti, nem építi, nem mélyíti el semmiben. Olyan mint egy lufi, elég könnyen kidurran, s nem marad más, mint egy nagy üresség.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Semmi csak egy nagy légüres tér.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>